Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. A bajvívás

2008.04.01

A bajvívás

 

Mikor az öreg király megadta a jelt a bajvívásra, a királyfi kivonta a kardját, és érces hangon kiáltott:

–Na, te sárkány, védd magad!

Süsü pislogott, meg topogott, meg a karjával hadonászott, nem tudta hirtelenjében, hogy mit csináljon, meg hogyan védje magát. Majd mikor a királyfi kivont karddal feléje rohant, ijedten félreugrott.

A királyfi rohant, rohant, majd zutty! belepottyant a szökőkút medencéjébe.

A tömeg felhörrent, az öreg király behunyta a szemét, a ravasz kancellár a szakállát csavargatta idegesen.

Süsü a medencéhez rohant, és kiemelte a királyfit a vízből. Tartotta a tenyerében, a víz csöpögött a köpenyből.

–Bocsáss meg, nem akartam! –dünnyögte Süsü a királyfi fülébe.

A királyfi dühösen suttogott:

–Jól van, de tegyél már le! Így nem tudok harcolni! Vívjunk, ahogy megbeszéltük! Tegyél le!

Süsü letette a királyfit, s újra tanácstalanul álldogált. Majd súgva kérdezte:

–Most mit csináljak?

–Fújj egy kis tüzet! –sziszegte mérgesen a királyfi.

Süsü megvonta a vállát s óvatosan, nehogy megégesse a királyfit, fújt egy kis tüzet.

A tömeg ijedten megborzongott, az öreg király érdeklődve nézte a tűzfújást, a ravasz kancellár meg elgondolkozva simogatta a szakállát, majd óvatosan elébe tartotta a kalapját, nehogy tüzet fogjon!

–És most mit csináljak? –kérdezte Süsü halkan, mikor befejezte a tűzfújást.

–Most fussunk körbe! –súgta vissza a királyfi.

Süsü elindult, és döngő léptekkel körbetrappolt a várudvaron. A királyfi meg utána!

Süsü bömbölt, jajgatott.

–Jajajaj! Anyucikám!

A királyfi meggyorsította a lépteit, s mikor utolérte Süsüt, mérgesen rápisszegett:

–Ne jajgass! És te kergessél engem!

Süsü bólintott, abbahagyta a jajgatást, megfordult, és ő kergette a királyfit. Futottak körbe-körbe a várudvaron, elöl a királyfi, hátul Süsü.

A tömeg ijedten tért ki előlük, az öreg király egy kicsit hátrább húzódott az erkélyen, a ravasz kancellár meg elgondolkozva csóválta a fejét.

–Hejhó! Hejhó! Ipiapacs, megfoglak! –rikoltozott Süsü.

Ekkor a suszterinas, aki nagyon dühös volt, amiért leesett a kapufélfáról, egy botot dugott Süsü lába közé. Süsü totty! elterült.

A tömeg izgatottan felmorajlott.

A királyfi összeráncolt szemöldökkel sziszegett Süsünek:

–Kelj fel már, kelj fel! Nekem kell elesni!

–Jó, jó, tudom! –morgott Süsü. –De valaki elgáncsolt! És jól megütöttem magam! Jaj-haj!

De azért feltápászkodott, s újra futott a királyfi után.

Mikor még egyszer körbefutották az udvart, a királyfi hirtelen elesett. De előbb figyelmeztetően sziszegett Süsünek, nehogy rálépjen! Aztán szépen elejtette a kardját, a fejére húzt a köpenyét.

Süsü megállt felette gyámoltalanul.

–Most meg mit csináljak?

A királyfi a köpeny mögül súgta:

–Jelentsd be, hogy győztél!

Süsü bólogatott, majd nagyokat rikkantgatott:

–Győztem! Győztem! Üdvözöllek, dicső lovag, szép a ruhád, nincs is lovad! Mi szél hozott, mondssza, erre? S mi vajon a szíved terve? Hol a királylány?!

Az öreg király is forgatta a fejét.

–Tényleg, hol a királylány? Aki győzött, azé a királylány! Te győztél, tiéd a királylány! Punktum!

Mindnyájan a királylány ablakára néztek. Az ablak mögül keserves sírás, meg zokogás, meg szipogás és jajveszékelés hallatszott.

Azután hírtelen kivágódott az ablak, és a Dadus jelent meg, nagyon-nagyon mérges arccal! De nem elég, hogy mérges volt az arca, hanem rettentő dühösen kiabált is!

–Majd adok én neked királylányt, meg győzelmet, te bitang! Te elátkozott, te rusnya, te világcsúfja, te emberek megriasztója, te szégyentelen, te egyfejű! Nem adom a szemem fényét egy ilyen rondaságnak! Nem én!

Így kiabált, és nem elég, hogy kiabált, hanem mindenfélével meg is dobálta Süsüt nagy merészen az ablakból! Repült a kispárna, a nagypárna, az olló, a szék, a tükör, a fésű, a varródoboz! Suhant a papucs, a fakanál, a hajcsat, meg egy száraz dió! Surrogott a kisvilla, a kistányér, a hajmosófazék és a bádoglavór! Zümmögött a vizeskancsó, a mosdóállvány, a szappan, a hajkefe, meg egy kulcscsomó! Legutoljára a papagájt vágta Süsühöz kalitkástól!

Süsü gyáván behúzta a fejét, behunyta a szemét, maga elé tartotta a kezét. Majd mikor a kalitka is nagyot puffant a feje búbján, elbőgte magát:

–Jaj, ne bánts! Mért bántasz? Én nem csináltam semmi rosszat!

De a Dadus mérgesen kiabált az ablakból:

–Takarodj innen, te semmirekellő! Akkor lássalak, mikor a hátam közepét!

Süsü a királyfit böködte siránkozva.

–Királyfi, védj meg! Már megint bántanak! Már megint el akarnak űzni! Védj meg, hiszen a barátom vagy!

A királyfi a köpeny mögül suttogott:

–Ne hagyd magad! Te győztél! Te vagy a király!

Süsü toporzékolt, szipogott, és a könnyét nyelte.

–De én nem akarok győzni! Én nem akarok király lenni! És nekem nem kell ez a vacak királylány! Csúnya a szája és veszekszik és dobál!

A királyfi sziszegett, meg susogott:

–Psz! Ez nem a királylány! És nem ebben állapodtunk meg! És csendesebben, mert meghallják!

De Süsüt már nem lehetett megállítani! Hangosan kiabált meg bömbölt:

–De engem nem érdekel a megállapodás! Engem itt vernek! Védj meg, királyfi! Azt mondtad, a barátom vagy!

Süsü siránkozott, toporzékolt, s ijedten sandított az ablakba, ahol a Dadus állt csípőre tett kézzel.

A tömeg morajlott, nem értette, hogy most mi is történt.